Boono Tomato

- Oi Spain! Éhes vagyok! Reggelit! Reggelit! Reggeliit! - ugrált az apró olasz gyámja ágyán. Habár már reggel volt, a spanyol előző nap késő estig dolgozott, így nem igazán akaródzott felkelni.

- Romano! Kérlek, csak még öt percet hagyj! - könyörgött a felnőtt, de a gyerek hajthatatlan volt.

- Reggelit! Reggelit! Reggelit, reggelit! Reggelit, reggelit!

- Rendben van, mit kérsz? - kérdezte Antonio Romanot.

- Paradicsomot!

- Akkor segíts szedni! - mondta a Spanyol azzal egy fonott kosarat felkapva elindult a konyhakertje felé.

- Rendben. - felelt a másik. Amint elérte a kertet, levett egy paradicsomot alegközelebbi palántáról, és elkezdte enni. Úgy, ahogy volt, mosatlanul, sárosan. Mert előző nap esett az eső, és a vízcseppek bizony felcsapták a sarat az alsóbb szemekre.

- Nem hátráltatlak.

Spanyolország rosszallóan nézett a gyerekre, de valahol már az eljén tudta, hogy nem fog neki segíteni.

Mikor már egy igen tekintélyes kosár zöldséget összeszedett, odaadta a lusta, de ha kajáról van szó,igenis hiperaktív gyereknek. Neki még dolgoznia kellett, szóval igyekezett minél hamarabb végezni vele. Amikor elkönyörögte Ausztriától, nem gondolta, hogy ennyi baja lesz őkelmével. Egyépként is már egy ideje Anglia ugráltatta. Neki pedig nem mondhatott ellent, hiszen vesztett ellene.

- Most meg hová mész? - hallotta az apró "szolgája" hangját.

-Dolgozni. Angliához...

- Megint hagyni fogod, hogy csicskáztasson?

- Ehhez semmi közöd. - Mondta Antonio, de még ki sem ért a kertből, máris meglátta Angliát. Romano pedig szokása szerint rátámadt. Hogy ezért hányszor kell majd bocsánatot kérnie...

- Spanyolország! Azért jöttem, hogy szóljak, nem kell többet jönnöd. Eléggé megvert téged az Isten ezzel a kölyökkel, nem akarlak még én is kínozni.

Erre Romano megpróbálta mégjobban elpüfölni Angliát, de a célszemélynek még csak a közelébe sem jutott.

- Köszönöm szépen, és elnézést a kellemetlenségért! - hajolt meg Spanyolország, és elkapta Romanot, magához ölelve. Így a fiúcska megmozdulni sem tudott, nemhogy megütni Angliát.

Ezután Anglia elsétált. Spanyolország még nézte egy darabig a távolodó alakot, és nem mozdult. Aztán hirelen egy csókot nyomtt a fiatal fiú homlokára.

Szabad volt! Teljesen szabat, és mostmár tartozni sem tartozott senkinek. Így már méltón lehetett Romano főnöke.

- T-T-Te meg mi a francot csinálsz?!? Ne-Nekem ez volt az első! - kiáltottaz olasz, majd kiszabadítva magát a spanyol karjainak fogságából elpirulva elrohant.