Bárcsak valaki

  Ez a nap is eljött. A kis finn, mint minden évben, elindult, hogy kiossza az ajándékokat. Hosszú éjszaka ez. Most sem volt rövidebb, de most is véget ért. Hajnalban Finnország végre hazaért. Fáradtan huppant le a kanapéra, piros jelmezében, és hagyta, hogy szinte azonnal elnyomja az álom
§
Korán reggel kelt, azonban valaki még így is megelőzte. A konyhából reggeli illata kúszott a nappaliba. A finn nagyokat nyelt, miközben érezte a levegőben a grillezett hering illatát – Igen, a hering tipikus finn étel. – , és hallotta, amint valaki azt egy tányérra kiszedi.
Csendben bekukucskált a nyitott ajtón. Lakótársa, Berwald volt az, aki éppen egy gyertyát szúrt a halba. Hogy őszinte legyek nem valami kreatív főzés terén.
Tino benyitott az ajtón, és a konyhaasztalhoz csoszogott.
- God morgon! – motyogta a finn svédül.
- Neked is. – fordult meg a svéd,és a maga kimért módján odaadta a reggelit Finnországnak. – Boldog szülinapot.
- Tudod, hogy nem tartom fontosnak.
- Ilyenkor tudsz kívánni. Fújd el és kívánj valamit. – morogta a svéd, aki habár kedves akart lenni, félelmetes kisugárzása gátolta ebben.
- Rendben – szeppent meg Tino, de megtette amit a svéd kért.
„Bárcsak… bárcsak… szeretne valaki.  Nem csak a Mikulás miatt!” – gondolta, azzal elfújta a gyertyát. Kivette a halból a forró viaszdarabot, majd hozzálátott a reggelijéhez. Habár égette a torkár a hal, megette. Hogy egészen pontos legyek, az utolsó falatig. Utána pedig állt volna fel, de Berwald megelőzte, kezéből kivette a tálat, és a mosogatóba helyezte.
- Köszönöm! – mondta Tino, és boldogan nézett mogorva lakótársára.
- Mit kívántál? – szólalt meg Berwald, amikor észrevette titkos kincsén a mosolyt.
- Nem mondhatom el, mert nem teljesül. – morogta rögtön a kis finn és az arcán halvány pír jelent meg.
- Rendben.
- Akarod tudni? – nézett mélyen a másik szemébe.
- Mi másért kérdeztem volna? – kérdezte a svéd, majd közelebb lépett a finnhez.
- Akkor elmondom. – lehelte Finnország.
- Biztos? Akkor nem fog teljesülni. – hátrább állt Tinótól, és így könnyebbé tette a légkört.
- Lehet, hogy már teljesült… szóval… – mondta, majd kisebb szünet következett. – Azt kívántam, hogy valaki igazán szeressen… – Tino lesütötte a szemét és fülig vörösödött.
- Igazad van. – Mondta Berwald. – Már teljesült...
Azzal felemelte a finn arcát az állánál fogva, és gyengéd puszit nyomott az apró szerelme homlokára.