Elmélkedés

Elment... Ki tudja hova? Senki. Azonban biztos, hogy nem virágot szedni ment. Azt sem hiszem, hogy csak benéz Svédországhoz, és már jön is vissza. Nem... Ismerem Christensent. Amúgyis, ő nem olyan kis hűséges típus. Soha nem is kértem rá... Nem mondtam, hogy csak engem szeressen. Viszont Finnországnak legalább annyira fáj, mint nekem. Hiszen ő csak egyvalakihez húzódik. Szegény... Lehet, nem is tudja. Lehet, hogy Berwald megkíméli. Nem enedi neki, hogy fájjon, hogy fájdalmat érezzen. Ezzel azonban nem tesz jót, és így szegény Tinonak még jobban fog fájni. amikor megtudja. Keserűbb lesz, mint azok a kanalas orvosságok, miket annyira utál.

Denny azonban nem ilyen, nem ringat álomvilágban, nem hiteget. De nem is hagy reményt. Nem tudom, hogy azért-e, mer nem szeret, vagy azért, mer nem tud változtatni a természetén. Lehet, soha nem is fogom megtudni. Lehet, soha nem is akarom. Hisz mi lenne velem, ha megtudnám?

Mi lenne velem?

Mondd meg, mi lenne velm, ha mgtudnám, ó hatalmas Dánia

*

A tóparton volt. Nem ment haza. Tudta, kedvese nem hisz benne, és valószínűleg azt hisz, hogy éppen Svédországgal múlatja az időt. Pedig őt már régen elfelejtette. Számára már csak Lukas számított. Csak ő , és fájt nézni, ahogy előbb vagy utóbb végleg elveszti az ő szeretett Norvégiáját.

A csodás Norvégiát...

A varázslatos szerelmét...