Elveszett csat

Nah meg persze még egy. Ez már hosszabb. :)

Norvégia a feldúlt szobája közepén ült továbbra is a csatját keresve. Bosszankodva nézte át újra a földön heverő ruhakupacot, a szekrényeket és a polcokat továbbra is sikertelenül. Idegesen felállt és kiment a napaliba és a konyhába újra átkutassa azt is. Mikor ott sem találta, feladva a keresését kiment a nappaliba és leült a kanapéra. Bekapcsolta a TV-t, de nem tudott figyelni rá. Nem sokára a többi északi is felkelt. Már nem tudtak visszaaludni Norvégia csörömpölése miatt, ami felért egy elefántcsordával és már abban se voltak biztosak, hogy nem ez történt, mert a ház is úgy festett mintha ormányosok serege futott volna át rajta. Dánia nem zavartatta magát. Neki a szobája is hasonlóképen festett ki. Bement a konyhába és nekikezdett a reggelijéhez. 
- Látom kezded átvenni a szokásaimat. – Nézett ki a Norvégra. Felvett a földről egy műanyag müzlis tányért és a helyiség másik feléből előkerült a zabpelyhes doboz is. A hűtőt Norvégia nagyjából rendben meghagyta, szóval a tej előkerítése már nem került olyan sok időbe. Nem sokára Svédország és Finnország is fáradtan kijött a szobájából és meglepetten néztek körbe a lakásban. Mikor lementek a nappaliba, meglátták Norvégiát egy már kevésbé ép IKEA dohányzóasztal társaságában, gondolataiba mélyen elmerülve.
- Nor, mi történt? – Kérdezte Finnország aggodalmasan.
- Ki vette el? – Kifejezéstelen arccal bámult a Svéd-Finn duóra, akik csak értetlenül egymásra néztek és mi után megbizonyosodtak róla, hogy a másik sem érti, hogy a norvég miről beszél, visszanéztek rá. 
- Fogalmunk sincs miről beszélsz. – Mondta Svédország közömbös hangon.
- Eltűnt a csatom.
- A házra nézve már meg sem kérdezem, hogy mindenütt kerested-e. – Kiabált át Dánia a konyhából, ami a nappaliból nyílt. 
- Melyikőtök volt? – Kérdezte szúrósan nézve, miközben baljós, lila aura lengte körül a testét.
- Nor, légy szíves nyugodj le. – tette a kezét Lukas vállára – Mikor tűnt el?
- Tegnap este. – Mondta és mintha a köré gyűlő aura egy kicsit elhalványult.
- Hány körül?
- 10.
- Meséld el pontosan mi volt.
- Zuhanyzásnál levettem és miután végeztem bevittem a szobámba és letettem az éjjeliszekrényre. Lementem a konyhába hogy egyek és mire visszaértem már nem volt ott.
 - Sve-vel csak 11 körül jöttünk haza.
- Dánia. – Mondta Norvégia vészjósló hangon, majd a tekintetével próbálta felnyársalni a még mindig a konyhában tartózkodó férfit.
- Hééé! Nem én loptam el. Amúgy is, miért venném vissza azt, amit én adtam? Ez nem vall rám. – Itt szünet következett be. Már csak egy ember maradt. – Akkor Izland?
- És ő hol van? – Kérdezte Finnország.
- Gondolom a szobájában. Reggelire amúgy is mindig valami egészségtelen, édes cuccot szokott enni, úgyhogy nem is nagyon szokott előjönni délig. – Norvégia felállt és feltrappolt a lépcsőn öccse szobájához. Pár másodperc elteltével Dánia is elindult utána.
- Hova mész? – Kérdezte Finnország.
- Nor után.
- Az oké, de miért?
- Mert lehet, hogy egy jó kis testvérbunyó tanúja lehetek. 
 Lukas bevágta az ajtót és odaállt a legfiatalabb északi mellé, aki csakugyan egy zacskó gumicukrot tömött épp magába és közben ázsiai barátjával chat-elt és zenét hallgatott. Nemes egyszerűséggel levágta a laptop tetejét, amire az izlandi ijedten vette ki a füléből a fülhallgatót.
- Te meg mit-
- Hol van a csatom?
- Ezt nem neked kéne jobban tudnod?
- Te vetted el nem? Senki más nem lehetett.
- Mi…Mi van? Eltűnt vagy mi? Fogalmam sincs, hogy hol van. 
- Akkor gondolom nem baj, hogyha átkutatom a szobádat.
- Miért loptam volna el? – Norvégia figyelmen kívül hagyva izlandi öccsét, odament a szekrényhez és áttúrta az egészet, úgy hogy tartalmának fele a földön végezte, míg meg nem akadt valamin a keze. Megnézte a borítót majd a hátlapot és kérdőn nézett Emilre, akinek a felismeréstől céklavörös lett az arca.
- Hol szerezted ezt?
- Az egyik barátomtól kaptam kölcsönbe.
- Hongkong? – Erre az izlandi csak félrenézett. – Szóval Hongkong. – Mondta Norvégia, majd visszatette a yaoi mangát a fiókba és folytatta szeretett csatfónja* keresését. 
- Felesleges keresni. Nem loptam el.
- Szóval nem. – Mondta Norvégia kis szünet után és felemelte az imént megtalált csatot.
- Mi a…? – Izland köpni-nyelni nem tudott hirtelen. – De hát, én nem is vettem el. Este nem is nagyon mentem ki a szobámból. 
- Nincs meg belőle egy darab… - Állapította meg, majd gyilkos pillantást küldött a szigetország felé.
- Fogalmam sincs, hogy hol van és azt sem tudom hogy hogyan került ide. – Norvégia már épp mondani akart valamit, amikor is Mr. Puffin erősen elkezdett köhögni(Olyat a madarak is tudnak. Szerintem…) és nagy nehezen kiöklendezett egy kis arany darabkát. ( Na, ilyeneket már szerintem nem tudnak csinálni.xD Mindegy) 
- Akkor…a madár volt? – Kérdezte Dánia az ajtóban állva. – Pár percig síri csend telepedett a szobára. 
- Izland...A te hazádban meg szokták sütni a lundák húsát, nem? – És újonnal a már jól ismert feketés-lilás aura lengte körbe a norvégot.
- Nem sütheted meg. – De Norvégia figyelmen kívül hagyva öccsét, egy ki tudja honnan előrántott késsel üldözőbe vette a lundát. A madár egy pillanatra megszeppenten bámult, aztán mivel nem volt jobb ötlete…
- KAPJ EL HA TUDSZ HÜLYE PUNK! – Kiabálta Mr. Puffin, majd gyorsan kirepült a szoba ajtaján. A norvég Dániát félrelökve szaladt szélsebességgel a madár után és így együttes összefogással sikerült leverniük a Tinóék által a helyükre pakolt dísztárgyakat, képeket és bútorokat.
- Héé! – Kiáltott utánuk Finnország. – Ezeket meg mi lelte? – A svéd csak vállat vont és újra az IKEA-s tárgyak helyrerakásához kezdett, miközben megfogadta, hogy legközelebb már nem fogja rendbe rakni őket, hanem házimunkára fogja a tettest. Nem sokára Izland jött le sietősen a lépcsőn és utána Dánia. – Mi történt? – Azok gyorsan elhadarták a lényeget és mentek is tovább, hogy megkeressék a Mr. Puffin-t kergető norvégot. A kertben meg is találták őket, ahol a lunda felszállt a tetőre és érthető okokból nem is nagyon akaródzott lejönni onnan, viszont a norvégnak meg voltak a módszerei. Pár másodperc elteltével, már a trollja vállán utasította a misztikus lényt a lunda elfogására, aki kétségbeesetten szálldosott össze-vissza. Ennek következtében a ház is kapott egy pár ütést és már a bent tartózkodó két északi is inkább úgy döntött, hogy kimennek az udvarra és rendbe teszik a helyzetet. Vagy legalább próbálkoznak.
- Hééé Nor! – Kiáltott fel neki Finnország, de a megszólított rá se hederített, csak folytatta tovább gyerekes harcát az északi madárral. – Felnőtt vagy! Nem tudnád lerendezni ezt ahhoz illően?
- És lehetőleg úgy, hogy ne romboljátok össze a házat?! – Kontrázott rá a svéd és erre a varázsszóra a ház ünnepélyesen összeomlott. Norvégia ekkor úgy döntött, hogy jobb, lesz ha most már tényleg abbahagyja az öccse lundája ellen indított hajtóvadászatot.
- Komolyan mondom már vártam, hogy mikor fogjuk lerombolni 6.-jára is. – Mondta Dánia vigyorogva. – Na, akkor kezdjünk is hozzá az építéshez. – És ezt nyomatékosítva elővett egy fejszét a garázs romjai közül, majd várakozó tekintetét a többi északira emelte. – Hol van Icey?
- Tényleg! Az előbb még itt volt. - Nézett körül Tino, hátha meglátja valahol a legfiatalabb északit.
- Úgy látszik lelépett. – Mondta továbbra is kifejezéstelen arccal Norvégia
- Na de akkor kezdjünk bele! – Intett a dán férfi az erdő irányába és el is indult felé. 
Finnország és Norvégia kis vártatva elindult utána, – az utóbbi leginkább a bűntudat miatt. – de mikor megérezték, hogy svéd barátjuk nem jön megálltak.
- Mi az Sve? – Kérdezte Dánia
- Én nem építek. – Mondta, majd elfordult.
- Ne csináld mááár! 
- A te lego tudásod épp elég hozzá.
- Most duzzogsz? 
- Nem.
- De! Nyugi, majd veszünk új bútorokat az IKEA-ból.
- Nem takarítok megint utánatok.
- De Sve! – Dánia a Svédországtól kapott gyilkos pillantás következtében, úgy döntött, hogy inkább befogja és a másik két északival elindult fát vágni. 

*az erdő egyik rétén*
Izland nyugodtan feküdt a fűben és mélyen belélegezte a friss levegőt. Nem indult lundája keresésére, úgyis tudta, hogy csak órák kérdése és visszajön. Most nem akart semmi mást, csak nyugalmat. Egy kis időt, amit zajos bátyjai nélkül tölt el. Ahol csak az erdő madarainak csicsergését és a fák leveleinek susogását hallja. 
- HÉÉÉÉ ICEY! ALSZOL? – A hangos kiáltásra ijedten ült fel és nézett a mellette vigyorgó dánra. 
- Den! Nem vagyok süket, csak épp pihenni szerettem volna.
- Ahaaa, értem. Na gyere!
- Hova?
- Fát vágni. 
- Nem megyek. – Mondta, majd visszafeküdt a fűbe.
- Ne már hogy te is kezded. Svédország sem jött. 
- Nem kaphatnék valami más feladatot? 
- Hát végül is biztos van valami. - Egy pillanatra elgondolkozott. – Megvan! Keresd meg Nor csatját!
- A romokban?
- Miért ne?
- Lehetetlenekre nem vagyok képes.
- Tudod mit? Egyezzünk meg valamiben. Ha ezt megcsinálod, akkor semmi mást nem kell majd. Oké? 
Izland egy pillanatra elgondolkozott, majd felnézett a dánra.
- Áll az alku. – Végül is egy próbát megér gondolta magában, majd elindult az erdőből kivezető ösvényen. 
- Héé punk! – Szólt valaki utána rekedtes hangon, majd rászállt a vállára.
- Puffin? Azt hittem tovább fogsz bujdosni.
- A bátyád elől biztosan. És veled mi van? Leléptél vagy mi?
- Mondhatjuk úgy is. 
- Héé! Most akkor nem is fog értelmes válaszokat adni? - Izland nem válaszolt. Inkább a föld kémlelésével foglalta el magát. - Ne már hogy haragszol rám. Gyerünk! Buli van Puffin falván. Énekeljek neked?
- Inkább ne. 
- Cöh. Bunkó. Pedig én csak ki akartalak engesztelni. 
- Rám akartad fogni az egészet.
- Igen, mert téged nem sütnek és esznek meg érte. - Mi tagadás szeretett lundánk nem ért a bocsánatkéréshez. – Na jó, tessék. – Mondta, majd elővette a csőrével az eddig szárnya alá rejtett a csatot és a róla letört darabkát. 
- Te elhoztad? – Kérdezte meglepetten és kivette a madár csőréből.
- Igen, szóval bocs.
- Nem úgy volt, hogy a saját hülye céljaidra akarod felhasználni?
- Az majd ráér később, most egyenlőre neked van rá szükséged. – Izland elgondolkozott majd egy sóhajtás kíséretében válaszolt. 
- Na jó, megbocsájtok.
- És elintézed, hogy a bátyád ne csináljon belőlem kaját?
- Igen, valahogy megbeszélem vele. De egy ideig azért ne mutatkozz előtte.
- Nem vagyok hülye, Punk! – Mondta majd elrepült valamerre. Izland visszafordult az úton hogy megkeresse Dániát és a többieket. Alig ment fél kilómétert, már látta, hogy ők épp fával megpakolva jönnek vele szemben. Ő csak ment tovább, és amikor odaért hozzájuk, kivette a csatot és vigyorogva nyújtotta feléjük. Norvégia azonnal kikapta a kezéből és a mágiája segítségével már fél perc alatt éppé varázsolta és betűzte a hajába így mentek tovább négyen és ekkor még nem is számítottak rá, hogy mikor visszaérnek egy teljesen ép ház és egy benne nyugodtan kávézgató svéd fogadja őket.