Fagyos tél

Tél van. A tűz vidáman ropog a kandallómban. Minden elő van készítve, arra az estre, hogyha Finnország meglátogatna. Lehet meg is teszi, hiszen szeretjük egymást. Nem járunk, vagy ilyesmi, hiszen azt soha nem viselné el, ha folt esne a becsületén, és a többiek elítélnék emiatt. Azonban közel vagyunk egymáshoz és gyakran látogatjuk egymást. Most is az egyik Nyizsnij Novgorodi házamban töltöm az időt. Ez az egyik legvidámabb hely errefelé.

 Szeretem itt múlatni az időt. Szép emlékeket idéz ez a hely. Itt ismertem meg közelebbről az olaszokat. Meg a skandinávokat is. Csodás az a múlt, amit itt töltöttem el. Még akkor is, ha csak rövidke része is az életemnek. Kár, hogy minden más olyan szomorú és fájdalmas... A Szovjetunió feloszlása... Fehéroroszország elképzelései a jövőről...Semmi sem olyan ragyogó most mint.... Mint a tavasz. Tél van, örök tél... Bár ennek is megvan a maga szépsége. A hó fehérsége, ragyogása,tisztasága... A csend, a nyugalom... Minden békés, és alszik, miközben a szél a hópelyekkel játszik örök fogócskát.

Behunyom a szemem, és egy forró bögre levessel elmélázok Oroszországról. Egy helyről, a hazámról...

Elmélázok a szép emlékekről...

A ragyogó télről...