Német szösz

West!

 Hogy német? Én? Nem… Én annál sokkal több vagyok. Nem is több… Másabb. Porosz vagyok. Őszinte, akit a világ egyszerűen elkönyvel németnek. S mindezt miért? Mert mikor magamhoz vettelek téged, te nagyobb hatással voltál rám, mint én rád. Ezért népemet azonosítják veled. Vajon, ha akkor nem esik meg a szívem rajtad, a szláv nyelvet tanuló kisfiún, és nem tanulok meg németül, akkor más lett volna? Téged mondtak volna porosznak, és te tűntél volna el a térképről? Akkor talán még élnék… Esetleg Erzsébettel.

 De nem… Akkor könnyelműségemben elfelejtettem porosznak lenni. Elfelejtettem önmagam. Emiatt nem okolhatlak téged. De akkor hol rontottam el? Vagy mindig is ez volt a sorsom? Hogy egy mindenki számára ismert híres országot neveljek az én édes kicsi öcsikémből? Mert nélkülem nem jutottál volna odáig, ahol most vagy. Csak elsüllyedtél volna a téged körülvevő népek között. Egy lettél volna a sok közül. Mint ahogy utólag én is csak egy vagyok a sok közül. Egy jelentéktelen ex-ország. Sokan nem is ismernek. Pedig léteztem. Érző szívekkel, és erős karokkal, melyeket elnyomott az orosz. Vagy melyekkel rád vigyáztam. Hiszen kiskorodban sokszor kerültél bajba. És mindig én segítettelek ki.

 És mit látok, ha most a jelenre nézek? Azt, hogy megérte. Mert bármennyire is fáj, hogy véget ért, eltűnik amellett a büszkeség mellett, melyet akkor érzek, ha rád nézek. Hisz’ sugárzik belőled az erő, az élni akarás. És már puszta léted is az én dicsőségemet hirdeti. És ezt…

Köszönöm…

Preußen

Dein Bruder

A porosz egy balti nép volt, csak teljesen elnémetesedett. A nyelvük a 18. században halt ki. Ma már nevük egyet jelent a némettel.