Opera

 Erzsébetet megbabonázta  a levegő vibrálása... Teteszett neki, a sokféle ember, ahogy nyevek keveredtek, és egy mindent betöltő hangmasszává olvadtak össze. Úgy összessségében mindig szeretett az operába járni. Most is Ausztria hívta el. Élő zenével adták elő a darabot, és ő volt a zongorista.

 Egy igazi varázslat hatott Magyarországra minden alkalommal, amikor hallotta a férfit játszani. De már nézni is jó volt. Olyan szenvedéllyel zenélt, a nő tekintetét mindig vonzotta. Emellett mindig felidézte benne a rég elmúlt időket. Amikor még együtt keringőztek, s amikor még a férfi csak neki zenélt.

 Hirtelen elsötétültek  a fények, s a tömeg elcsendesült. Megkezdődött az előadás.

*

A szünetben Erzsébetnek nem volt sokmindenre ideje. Elszaladt meglátogatta a női mosdót, sorban állt a büfében, és megitta a diétás kólát, amit vett. Aztán visszaült a helyére, épp a kezdéskor.

*

 A végén Erzsébet rengeteget tapsolt. Fájt a keze, de nem bánta. Mindig is boldog volt az előadások után. Érezte a színészek örömét, a zenekar is szép lassan, fokozatosan, hangszerenként hagyta abba a zenélést. Mindenki felvonult a színpadra. Mindenki, színészek, dalszerző, rendező... Mindenki, csak a zenekar nem. Magyarország tudta, hogy ők nem olyan emberekből állnak, akik szívesen kiállnak mindenki elé.

 Erzsébet nem várta meg, amíg mindenki háromszor meghajol, csak azért, hogy utánna egyessével is megtegyék ezt. Kiment a kabátokhoz, és elkérte a sajátját. Fekete szűkített fazonú gombos szövetkabát. Divatosnak már semmiképp sem mondható, minimum öt éves.

 Erzsébet felvette, és úgy indult el komótosan a kijárat felé.kezét már az ajtóra tette, és éppen kilépett a hűvös, de friss éjszakai levegőbe.

- Várj! - halotta Erzsébet Roderich hangját, és ahogy visszafordult látta, hogy a zongorista kicsit szétzilált hajjal lihegve szalad felé.

Mikor odaért, egy pillanatra történt csak ugyan, de megcsókolta a férfit. Az gyengéden és bizonytalanul ugyan, de visszacsókolt.

- Tetszett az előadás. - mondta végül Magyarország, és otthagyta a döbbent zongoristát, aki a nő után nézve először ajkain simított végig, mintha csak ott  elérhetné a nőt, majd szívére szorította a kezét.

Ők országok. Az az idő már elmúlt, amikor még szabadon együtt lehettek, és már sosem jön vissza...

 Összetört szívvel ugyan, de a zongorista visszament, hogy felkészüljön az esti előadásra.