Orchidea

Még soha nem járt nálam. Rejkijavíkba hívtam meg, a fővárosomba, hogy ő is lássa az otthonomat. A zöldellő hegyeket, érezze a hűvös szellőt, és tudja ő is, hogy hol lakom. Nála, így nyár vége felé sokkal melegebb van. Szeretem azt a helyet is. Skandinávia után az a második otthonom.

 Türelmetlenül ülök a kanapén. Hű lundá most a térdemen ül, és kíváncsian figyel. Mr. Puffin mindig is jó társaság volt. Ha beszéltem, ha nem, megértett.Most is figyelte az arcomat, ami minden bizonnyal olyan volt, mintha leégtem volna. Pedig nem voltam napon már egy ideje. Sőt, sohaolyanra nem emlékszem, hogy leégtem volna. Legfeljebb a tetteimnek köszönhetően, de azt úgysem ismerném be.

Szóval vártam, hogy a vendégem megérkezzen. Hogy kopogjanak, vagy hogy meszólaljon a csengő. Ekkor azonban füst szagot éreztem. Eszembe jutott, hogy csináltam sült halat, és hozzá krumplit. Arra azonban már nem, hogy mikor kapcsoltam ki a sütőt.

Rohantam, hogy kivegyem az odaégett kaja maradékát a sütőből, és ekkor megszólalt a csengő. Meg a tűzjelző.

Előbb ajtót nyitottam, mert az volt közelebb. Szóval kitártam az ajtót, amin Hong Kong esett be. Ő is rögtön megérezte a füstöt, ami csak úgy dőlt a konyhából. Odasietett, mielőtt még én odaértam volna, és eloltotta a vacsorám megszenesedett maradékát. Mire a konyhába értem, már könnyes volt a szemem. Vagy a füsttől, vagy attól, hogy tönkrement a Leonnak készített meglepetésem. Aztán, amikor legördült az első könnycseppem sírva fakadtam. Azt, hogy örömömben, vagy bánatomban-e nem tudom, de magyon megkönnyebbültem tőle.

- Mi a baj? - kérdezte rögtön Leon.

- Se-Semmi... A-Adniakartam valamit, de... - szipogtam, majd a vacsora maradványaira mutattam.

Ő közelebb lépett hozzám, és megcsókolt. Könnyeim kicsit sóssá tették a csókunkat, de így is élveztem. Mr. Puffin ráérősen totyogott be a konyhába. Elváltunk, de te a szememb nézel, és azzal a mosollyal, amit úgy szeretek rám mosolyogsz.

- Mostmár adtál valamit. - monod, én pedig bólintok. Most megint sírok. Elloptad az első csókom mielőtt még neked adhattam volna.

Így, ahogy az arcodba nézek, rájövök, olyan vagy, mint egy orchidea. Kecses, ám mégis törékeny. Hófehér és őszinte. Egyszerű vonalvezetésű, mégis bonyolult. Talán ezért választottad zászlód mintájául azt.