Sárga

Fárasztó... Nemigazán érdekel, nem is foglalkozok vele, azomban ő bevon engem is csillogásába. Haja a savanyú citromra emlékeztet, de szempillája a medvecukor színével vetegszik. Mindenki úgy tekint rád, minte egy óriás óvodásra. De ez csak a látszat. Valójában szomorú vagy a folyamatos elutasítástól. Magányos vagy. Hisz' Kuroko sem a te árnyékod, Aomine (kit te példaképednek veszel) sem a te társad. Vagy bármelyik klub, amibe rövidebb időre beléptél. Mind csak próbálkozás arra irányulóan, hogy beilleszkedj. Hogy végre elkapd a mézesmadzag végét. Mint egy macska, aki a cseresznye piros lézert üldözi. Vagy mint egy farkát kergető kutya. Sosem fogod elkapni... Sosem éred el a célod. S mint már mondtam nem is érdekel. Mert nyűg. Mert nem kelti fel az érdeklődésem. 

 Kibontom a kezemben tartott chipsed, majd bekapok egy aranysárga szirmot. Tessék... Erről is te jutsz az eszembe. Ez egy egészen új nézőpont. Hajad és a szemed színe, mint az kedvenc chipsem. De ez is sós. Meg sem közelíted az édességet. Csak távolról ismered. Külső szemlélőként figyeled akárcsak én. 

 De te megpróbálod utánnozni, lemásolni, azonban nem teheted. Te maga vagy a tűhegyes csillogás a puha bárányfelhők édesével, mely itt a földön a vattacukorhoz hasonlatos. Vagy mint a méz, amely a csalfaságáva lépre vonza az oylan bolondokat, mint én. De igazából átver. Mert minden képzeletedet túlszárnyaja. Megcsal, hogy aztán már más mézre rá se nézz. Ne legyen gustusod hozzá. Bár... Színed aranysárgád hasonlatos a mézhez, te azonban más vagy csillogó, ragyogó máz van kívül rajtad. Amikor viszont bepillantok alá, elfintorodik a szám a savanyú ízétől.

 Lám, most meguntad a fárasztásom, és inkább rászálltál Midorimára. Őt sem nagyon érdekli. Ma egy nyúlfigura volt nála. Valószínűleg ez volt a napi szerencsekabalája. De így távolról úgy néztek ki, mint egy répa, meg egy citrom.