Séta Budapesten
Egy szösz az egyik társszerkesztőmtől:
Magyarország épp Lichteinsteintől jött. Úgy érezte beszélnie kell valakivel, akit jól ismer, és Svájc húgával amúgy is jó barátságban van. Valaki hirtelen ráugrik, és rikácsoló hangon elkezd kiabálni.
-Szia, Magyarország, hogy vagy mostanság? Épp most találkoztam az exeddel.
A lány már ösztönösen előkapta a serpenyőjét és redbul módjára "szárnyakat adott" Gilbertnek.
-Ne ordibálj te vadbarom, és nagyon remélem, hogy nem ártottál semmilyen módon sem Roderichnek.
-Nyugi már, nem csináltam semmit. Őrült nőszemély. Amúgy mielőtt még agyonütnél, hozzád jöttem.
Erzsébet rosszallón bámult a poroszra.
-Nem verekedni akarok, csak neked is kijár egy kis szabadnap. Mostanában nyakig vagy a munkában, és eldöntöttem, hogy addig nem hagylak békén, míg el nem megyünk egy sétára Budapesten.
A magyar lány hosszas gondolkozás után végül belement, és elindultak, elhaladva a zászló alatt, melyen az igényesen hímzett magyar címer virított. Elhaladtak a Vodafon előtt.
-Ez tetszik.-Mondja Gilbert.-Olyan szép piros színe van.
-Ez beteges. Nézd, ott egy hot-dogos! Vegyünk 2-t!
-Oké. Bár egy kis töltött paprikának szívesebben örülnék. Utoljára akkor ettem, amikor elmentem hozzád meg Ausztriához karácsonykor.
-Az volt az első és utolsó alkalom, hogy veled karácsonyoztam.
-Pedig megismételhetnénk-vigyorodott el a Porosz-csak most Roderich nélkül
-Majd ha fagy.
-Naaa! Ne legyél már ilyen!
-Azt mondtam, hogy nem.
-Akkor legalább a Depresszió koncertjére menjünk el.
-Talán.
-Akarod mondani, igen.
-Talán!! Egy majonézes, mustáros, kecsapos hot-dogot kérek.
-Én ugyanezt csak pirított hagymával.
-800 ft lesz.
Megették a hot-dogot és Gil addig győzködte Erzsébetet míg bele nem ment, és a nap végéig arra is sikerült rávenni, hogy vele karácsonyozzon.