Sörverseny

- Hééééj! Hol tartasz? Nekem… Hikk! Ez már a nyolcadik korsó sör. Hikk!- a kocsma a dán kiabálásától volt hangos.

- Hah… Nekem már a kilencedik. Hikk!- azt mondjuk nem hagyhattam, hogy ebben is legyőzzön. Hangosabb vagyok, és több sört tudok meginni, mint az a senkiházi dán.

- De nem is fér beléd több… Hikk! Bezzeg én még tudnék akár kétszer ennyit is inni.

- Álmodozz csak! Esélyed… Hikk! Se lenne. Soha nem tudnál leinni! Hikk!

 Értelmetlen vitatkozásunk még sokáig tartott… Se ő, sem pedig én nem adtuk fel álláspontunkat, miszerint többet tudunk inni, mint a másik.

 Igazából nem tudom, melyikünk a rosszabb. Mindketten megrögzött iszákosok vagyunk. Hiszen olyan jó érzés. Inni… Dehogy inni, vedelni a sört.

 Hamarosan mindketten lerészegedtünk. Azaz már részegek voltunk, csak továbbléptünk a részegség következő fázisába.

Az ember először hangos. Utána pedig érzelgős. És mi most pont ebben az érzelgős-sírós állapotban voltunk.

 Ekkor érkezett meg Norvégia. Christensen teljesen össze volt törve amiatt, hogy a norvég haverja nem szereti. Lukas pedig úgy néz, ki teljesen leszarja, mit gondol róla, a dán. Sőt, úgy néz ki, semmi sem érdekli.

 Ludwig is lejött a kocsmába. Két ok lehetett volna:

A) Inni jött a kocsmába.

B) Engem jött ellenőrizni, és ha kell, hazacipelni a kocsmából.

 Valószínűleg Lukas is ezért jött. Hogy ha kell, összekaparja a dánt. Így viszont, hogy volt mindkettőjüknek felügyelőjük, nem kellett félnünk attól, hogy nem jutnak haza az este végére. Na, nem mintha bármikor is számított volna, hogy hazajutnak-e este, vagy sem.

 Volt már olyan, hogy a mezőn ébredtek. És? Semmi nem történt. Maximum egy kicsivel jobb estét szereztem valakinek. Akit nem is ismerek.

 Norvégia besokallt, amikor Dánia belékapaszkodva sírt, és megpróbálta lenyomni a nyelvét a kiszemelt áldozata torkán. Én pedig magamhoz hívtam az öcsémet. Úgy tűnt, már nem fontos az, hogy ki nyeri a sörivóversenyt. Megpróbáltam elérni, hogy legalább egyszer úgy isten igazából berúgjon az én drága, túl felelősségteljes kisöcsém. Hiszen mióta ismerem, nem rúgott be.

 Ekkor sokallt be Lukas.

- Azt mondtam, szállj le rólam! Nem hallottad? Menj a francba hülye buzi!

 Ezzel felállt, és otthagyott minket a fenébe. Kár! Emiatt fel kellett hagynom öcsém itatásával, hogy vele foglalkozzak.

-Ajjmár! Miért történik ez? Én nem csináltam semmit!!!

- Tudod mit! Igazad van! Nem is tudom, hogy dobhatott téged.

*

 Jó darabig nyugtattam még, és nem is tudom, végül hogy kerültünk a házamba. Azaz az ágyamba. Csak arra eszméltem fel, hogy Dánia miközben nagyban csókolgatott, vette le a ruháimat. Én pedig igyekeztem segíteni neki…

 Nem emlékszem pontosan mi történt azon az este.

 Csak azt tudom, hogy másnap Christensen karjaiban ébredtem, úgy, hogy nagyon fájt a hátsóm. Nem emlékszem mi történt, de azért lehetett sejteni. Valamit biztosan. Ráadásul Chris’ nyaka is ki volt szívva, hátán karmolásnyomok. Habár hivatalosan, a nagyközönség előtt, még nem jártak, de már csak idő kérése, és fognak. Ezzel keresztülhúztam a tervét. Tuti kicsinál, de részeg voltam, és végül is az ő hibája. Én nem akartam. Szóval teljesen ártatlan vagyok. Legalábbis szerintem igen. Valószínű…

 Igyekezetem kibújni a karjaiból. Lassan lehúztam magamról a takarót. Ám azt is megláttam, hogy Ő IS MEZTELEN!

 Majdnem sikítottam a döbbenetemben. Egyszerűen nem voltam kíváncsi arra, amit láttam. Elmentem, hiszen, ha nem tudja, akkor nem is fáj neki. Így megkímélhetem attól, hogy Norvégia szakítson vele. Az lesz neki a legjobb, ha elfelejt… Te jó ég, mi lesz akkor, ha ő nem részegedett le annyira, hogy elfelejtse az éjszakát. Elvégre én több sört ittam nála, és sokkal másnaposabb is vagyok. Egyértelmű, hogy én az egészet elfelejtem. De mi lesz vele?

*

Leléptem… Mielőtt felébredt volna. elmentem onnan. Eltűntem, mint a harmat a reggel elmúltával. Nem maradt semmi utánam. Se búcsúszó, se levél, se semmilyen árulkodó nyom utánam…

 Eltűnni…

 Ezt tudom egyedül normálisan megcsinálni…

 Hiszen az öcsém felelősségteljesebb nálam. Kész csődtömeg vagyok, de erősnek, és döbbenetesnek mutatom magam mások előtt. De egyszer el fogok tűnni… És akkor ez az este csak egy lesz a bűneim listáján…