Utolsó

Utolsó levél ez, melyet a világnak írok. Még mielőtt az elmém teljesen megbomlana a halál gondolatától. Mert én bizony nem bírom ezt tovább. Egy perccel sem. Ha pedig megkérdeznétek, miért nem szöktem meg egyszeren sorsom elől, még annak idején, amikor magamhoz vettem Ludwigot, akkor azt mondanám a válasz egyszerű. Túl sok szál kötött akkor még az élethez. Sorolhatnám az okokat, amik miatt most végezni fogok magammal, de nem igazán érné meg. Egyszerűen vége. És bárhogy is gyötrődöm kénytelen vagyok elfogadni, hogy bizony nem Ausztria a hibás. Nem is Oroszország, akinek a cellájában fogjátok majd megtalálni az utolsó poroszt. Nem... Csakis én vagyok a hibás. Hogy bíztam. Abban, hogy az, hogy eldobtak, megszégyenítettek meg sem történt. Hogy minden seb után fel tudok állni. Hogy nem fáj az, ha kést döfnek belém. Pedig ez mind nem igaz. Minden létező sérülést elszenvedtem, csak azért, hogy utánna még egyszer belémrúgjanak.

 Most elsősorban hozzád szólok Erzsébet. Szeretlek. Igen, én még most is szeretlek. Nem fogom elfeljeteni soha, hogy azt a pojácát válaszottad helyettem. Ahogy azt sem, milyen volt, amikor egy vesztes csatám után meglátogattál, és bekötözted a sebeimet. Most is vesztettem. Csak ezeket a sebeken nem tudod egyszerűen bekötözni. Azért köszönöm, hogy ilyen kedves voltál hozzám.

 Ausztria! Téged csakegy dologra kérlek. Vigyázz rá! Bár erősnek és bátornak mutatja magát, könnyű összetörni. Szóval vigyázz rá helyettem is!

 Francias, Antonio! Ne hagyjátok hogy az, hogy én elbuktam, titeket is a mélybe rántson. Fájhat, hogy elveszettetek, de ne urakodjon el rajtatok. Nekem nem kell fényes temetés, és gazdagság. Egy pillanat is elég, ha tiszta szívvel gondoltok rám. Én voltam a leggyengébb, ezért tudom, hogy ti nem bukhattok el.

 Végül hozzád szólok, West! Emlékezz mindig arra, mit tanítottam. Egy német sosem sír. Egy német nem mutat gyengeséget, és egy német sosem feljet. Ha bármi gondod adódna ezeket jól vésd az eszedbe. Sosem felejthetsz el! Nem azért, mert én olyan fontos vagyok. Azért, mert te vagy olyan fontos. Azért nem felejthetsz el, hogy ne véts ugyanolyan hibákat mint én. Te nem bukhatsz el! Érted? Neked hirdeted kell az én dicsőségemet. Ha valaki rád néz tudnia kel, hogy ,,Igen... Ez a csodálatos Poroszország utódja." Ennyit kérek. Légy erős és hatalmas ország. Légy független. És legyen szíved. Szeress valakit tiszta szívből. És ha így van, ne engedd el. Ennyit kérek tőled, Mein lieber Bruder.

Die genial Preußen

Preußen

§

Gilbert egy borítékba csúsztatta a levelet, majd lassan a fejéhez emelte a fegyvert. Első pisztolya volt, melyet II. Fritz adott neki még mikor csak kiskölyök volt. Lehunyta a szemét, majd mindenféle tétovázás nélkül meghúzta a ravaszt, örökre elbúcsúzva ettől a pokoli világtól.